Automatikus rajz
Fecsó Szilárd
Az automatikus írás és automatikus rajz a szürrealista művészek mozgalmának egyik legérdekesebb, ugyanakkor legfontosabb találmánya, "terméke". Az automatikus írás és rajz koncepcióját a szürrealistákon kívül, nagyon sokan alkalmazták az alkotói folyamatban, de kétségkívül a szürrealisták programjához áll legközelebb a freudi pszichoanalitikus módszerből származó elv, amely a koncepció alapját képezi. Ez az elv, a tudatalatti spontán, kontrollálatlan kivetítése, amelyhez az irodalom és képzőművészet eszközeit használták fel. Václav Vokolek író, publicista szerint az automatikus írás vagy rajz különleges módszer arra, hogy az ember, a számára láthatatlan dolgokat vizuális úton megjelenítse. Az automatikus rajz úttörőjének André-Aimé-René Massont tartják, de meg kell jegyezni, hogy ugyanabban az időben, egymástól függetlenül az angol származású Austin Osman Spare is kísérletezett ezzel a módszerrel. Az automatikus írás és rajz nagyon sok művészre volt hatással. A legismertebbek közé tartozik Salvador Dalí, André Breton, Hans Jean Arp, Jouan Miró, Jackson Pollock, Frank Kline, Robert Motherwell, Willem de Kooning, Jean Dubuffet. Az automatikus írásról vagy rajzról azt tartják, hogy az ember tudatalattijának vizuális megnyilvánulása, éppen ezért fontos szerepet tölt be a pszichológián és művészetterápián belül. A módszert az említett területeken elsősorban diagnosztikus céllal alkalmazzák.
Az automatikus írás a szürrealisták által alkalmazott eljárás, aminek a lényege olyan mondattöredékek, szavak lejegyzése, amelyek véletlenszerűen jutnak az ember eszébe, és nincs közöttük sem tartalmi, sem logikai összefüggés. A szürrealista írók, költők az így létrehozott szöveget vágatlan, szerkesztetlen formában adták közre, mint műalkotást.
Az automatikus rajz az automatikus írás vizuális, képzőművészeti megfelelője. Az automatikus rajz esetében nincs tudatos kompozíció, nem gondolkodik a művész azon, hogy melyik vonalat hová húzza és miért. A két-három éves gyermek rajzát tudnám hozzá hasonlítani, ahol a vizuális megnyilvánulási forma nem tudatos, hanem teljesen spontán (firka korszak eleje és közepe). Az automatikus rajz egyik legegyszerűbb és leggyakoribb megnyilvánulási formája a mindennapi életben, amikor telefonbeszélgetés közben, vagy értekezlet alatt mindenféle alakzatokat, vonalakat rajzolunk anélkül, hogy tudatába lennénk annak, hogy mit rajzolunk, vagy milyen információkat hordoz az általunk lerajzolt ábra, vagy rajz. A szürrealista művészek az tartották erről a módszerről, hogy a tudat teljes kikapcsolása, és a tudatalatti spontán vizuális megnyilvánulása, amely által egyfajta korlátlan esztétikai szabadság érhető el. Hegyi Lóránd szerint "az automatikus írás segítségével a művész mindenfajta gátlás, esztétikai és etikai konvenció nélkül tárhatja fel a psziché rejtett tartalmait. Breton és a szürrealisták a freudizmus és a marxizmus összekapcsolásával törekedtek a modern személyiség egyéni és kollektív felszabadítására; s ebben a naív heroikus elképzelésben az automatikus írás a maximális művészi szabadság megvalósításának eszközévé vált" (Hegyi, 1989, 179-180. oldal). A második világháború után ez az eljárás, mint művészeti koncepció és alkotási mód jelenik meg az amerikai absztrakt expresszionista művészeknél (Willem de Kooning), és az akciófestészetben (Jackson Pollock), de jellemző az Art brut művészeinek alkotói eljárásaira is (Jean Dubuffet). Művészeti szempontból a koncepció vagy módszer lényege abban gyökerezik, hogy a véletlenül létrehozott foltokat, vonalakat felhasználják, beépítsék a kompozícióba. Az automatikus rajz képzőművészeti technikái közé tartozik a frottage (frottázs vagy dörzsöléses rajz), a fumage (fumázs vagy füstöléssel létrehozott rajz), a dripp painting vagy dripping (csöpögtetéssel, csurgatással létrehozott festmény), a pliage (pliázs vagy hajtogatás), a grattage (grattázs vagy kaparásos technika), a decalcomania (nyomkodás vagy matricázás technikája) és a rayogram, rayográfia vagy másnéven fotogram. Az automatikus írás egyik fajtája vagy megnyilvánulási formája a zentangle., amely leggyakrabban filctollal készült szabad rajz. Különböző mintákból, grafikai elemekből hoznak létre grafikai kompozíciót. A hangsúly a különböző elemek szabad variációján és a spontaneitáson van. Nem rajztechnika, inkább alkotási mód, amely nyugtató, relaxációs jellegéből adódóan, gyakran kerül alkalmazásra a művészetterápiában.
Forrás:
SULINET, Fogalom gyűjtemény [cit. 2020-7-14], Elérhető: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-12-evfolyam/a-szurrealizmus-muveszete/fogalom-gyujtemeny
HEGYI, L., 1989, Utak az avantgárdból, Pécs, Jelenkor Kiadó, ISBN 963-02-6602-4
VYCHODILOVÁ, A., Automatická kresba [cit. 2020-7-15], Elérhető: https://automaticky.cz/