Színelmélet

Kulcsszavak: színelmélet, színkör, elsődleges színek, másodlagos színek, komplementer színpár

Szín alatt a látással összefüggő jelenséget értjük. A színlátás az élőlények képessége, amelynek segítségével meg tudják különböztetni a tárgyakat. A szín, tulajdonképpen a tárgy felületéről visszaverődő fény hullámhossza. Az ember a színeket szín-ingergént érzékeli. Az idegrendszer a retinán található különböző típusú csapok fényre adott válaszainak együttes eredményeként különíti el a színeket. Ez a folyamat idézi elő az emberben a színérzetet. A színek természetével, tulajdonságaival és hatásával három tudományág foglalkozik behatóbban, mégpedig a fizika (a színek mint látható elektromágneses hullámok - hullámhossz, fénytörés, tükrözés), a biológia (a látás folyamat és maga a színlátás), illetve a pszichológia (színérzet, a színek által kiváltott érzelmek, a színek szimbólumrendszere).

Definíciók:

Fizika - A szín meghatározott hullámhosszúságú fény.

Biológia - A szín a látás érzékszervében egy vagy több fénysugár által kiváltott ingerület.

Pszichológia - A szín a látószerv idegpályáin továbbított ingerületek által az agykérgi látóközpontban létrejött észlelet (Wenzler, 2011).

1. A színek alaptulajdonságai

A színeknek jellemzően három alaptulajdonsága van: színezet, színtelítettség, világosság. Ezek az alaptulajdonságok színérzet (színérzéklet) fogalom alatt is ismertek. A színezet a színek jellemző tulajdonságát jelöli - a szín fő jellemzője. A köznyelvben ezt nevezik színnek - a színek nevei (kék, sárga, piros, zöld, lila /ibolya/, narancssárga, sárgásnarancs, vörösesnarancs, vörösesibolya, kékesibolya, kékeszöld, sárgászöld). Színtelítettség nem más, mint egy változó érték, amely két végpont között helyezkedik el. Ez a két végpont a tiszta szín és a szürke. Minél közelebb áll egy szín értékben a tiszta színhez, annál magasabb a telítettsége. Minél több szürkét tartalmaz egy szín, annál erőtlenebb, törtebb hatást kelt. A világosság az egyik legfontosabb színtulajdonság. Elengedhetetlenül fontos a tárgy- és térlátás területén. Egy szín világossági és sötétségi értékét az határozza meg, hogy milyen közel áll a fehér vagy a fekete végponthoz. Ez a három alaptulajdonság kölcsönösen hat egymásra is. Például minél világosabb egy szín, annál intenzívebbnek érezzük. A festészetben világos színeket úgy kapunk, ha a tiszta színbe fehér festéket keverünk. Ezt a folyamatot nevezzük derítésnek, amelynek a végén pasztellszíneket kapunk. Amennyiben a tiszta festéket feketével keverjük, a szín szürkés tónusait hozzuk létre. Ebben az esetben színtörésről beszélünk.

Gyakori probléma, hogy a fekete, fehér és szürke színnek számít-e vagy sem. A fekete, fehér, szürke rendelkezik színérzettel (vagyis tudattartalommal), de nem színezet, vagyis nem számít színnek - semleges színeknek szokás nevezni.

A színérzet alapján megkülönböztetünk hideg és meleg színeket. Ezek a fogalmak inkább lélektani fogalmak és asszociáción alapszanak. Hideg színek: kék, zöld, lila. Meleg színek: piros, sárga, narancssárga. Ezek az elsődleges és másodlagos színekre vonatkoznak. Minden színnek lehet hideg és meleg árnyalata, attól függ, merre mozdul el a színskálán. Pl. a piros, narancsos piros meleg színek, a bordónak már hideg színérzete van.

2. Színkör - színrendszerek

Színeket a színezet alapján rendszerezni tudjuk. A színezeti skála a napfény spektrumát követi. Ebben a színkörben minden szín egyenrangú, nincsenek elsődleges és másodlagos színek (A ábra). A másik ábrában a színeket a színkeverés alapján lehet színkörbe rendezni (B ábra). A vizuális nevelés szempontjából ezt a színkört ajánlott használni. Ebben az esetben megkülönböztetünk elsődleges, primér vagy alapszíneket (az ábrán 1 jelölt): kék, sárga, piros. Ezeket a színeket nem lehet kikeverni, viszont minden további szín és színárnyalat ennek a három színnek a keveréséből jön létre. A másodlagos színek két elsődleges szín keveréséből jön létre (az ábrán 2 jelölt, piros+kék - lila, kék+sárga - zöld, sárga+piros - narancssárga). A színkör külső részén helyezkednek el a harmadlagos színek, melyek egy elsődleges és egy másodlagos szín összekeveréséből jönnek létre (az ábrán 3 jelölt, sárga+narancs - sárgásnarancs).

A fehér, fekete és a szürke nem részei a színkörnek, ún. semleges színek. Az első kettőt a színek világosítására és sötétítésére használjuk.

A színkörön belül az elsődleges színekkel szemben elhelyezkedő másodlagos színek ún. komplementer színpárokat képeznek. A komplementer színpárok a következők: sárga - lila, kék - narancs, piros - zöld. Nagyon jól kiegészítik egymást a kompozícióban, akár kontraszként is. Amennyiben a komplementer színpárokat egymással összekeverjük, kioltják egymást (szürkés árnyalat jön létre).

3. Színkontrasztok

A színkontraszt két, vagy több szín egymás melletti ellentétén alapul. Hét alapvető színkontrasztot különböztetünk meg:

magában való színkontraszt, színezetkontraszt - vagy alapszín kontrasztnak is nevezik. A három tiszta alapszín alkalmazása egyszerre a kompozícióban.

fény-árnyék kontraszt - vagy tónuskontraszt.A kontraszt a szín világos és sötét árnyalat különbségén alapul, ahol a világos fényszínek alkotnak kontraszt a sötét ún. árnyékszínekkel. A színek fény-árnyék hatásán változtatni lehet fehér vagy fekete hozzákeverésével.

hideg-meleg kontraszt - vagy hőfokkontraszt. A hideg és meleg színek kontraszt képeznek. Ez a kontraszt a leggyakrabban használt kontraszthatás a festészetben. Pl. hideg színekkel megfestett háttérben jól érvényesülnek a meleg színekkel megfestett kompozíciós elemek.

komplementer kontraszt- a komplementer színpárok kontrasztot képeznek, ugyanakkor hideg-meleg kontrasztok is egyben.

szimultán kontraszt - "Szimultán kontrasztnak nevezzük azt a jelenséget, amikor a szemünk valamely adott szín meglátásával egyidejűleg, tehát szimultán módon követeli a kiegészítő színt, s létrehozza, ha az nincs jelen. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy a színt mozdulatlanul, merev tekintettel szemléljük mindaddig, míg úgy nem érezzük, hogy vibrál a szín. Ekkor a szemünket becsukva a látott szín kiegészítő színe jelenik meg a szemhéjunkon" (Tudásbázis, sulinet.hu).

minőségi kontraszt - vagy telítettségi kontraszt.Ebben az esetben a telített és a telítetlen színek állnak egymással ellentétben.

mennyiségi színkontraszt - A sok-kevés, illetve kicsi-nagy ellentétére épülő kontrasztot értünk a fogalom alatt.

4. Színek egymásra hatása

A kompozíció színeinek megválasztásánál sok mindenre kell odafigyelni. A színek kiválasztását befolyásolja a téma, a cél, amit szeretnénk elérni, a kép ábrázolásának a fajtája (tudati vagy szemléleti kép). Ennek megfelelően választunk monokrómos vagy több színből álló festési eljárást, választjuk ki a színeket, tónusokat, döntjük el, hogy színharmóniát alkalmazunk-e, vagy színkontrasztokat. A színek egymásmellé helyezve erősíthetik vagy kiolthatják egymást, képezhetnek kontraszt, kiemelhetnek a felületből egy tárgyat, kelthetik a tér érzetét, vagy plasztikussá tehetnek dolgokat.

Például: A fekete, vagy sötét háttérnek kiemelő jellege van, de fontos megvizsgálni a színekre gyakorolt hatását. A fekete-fehér kombináció semleges, ugyanakkor erős kontraszt is egyben (fény-árnyék, élet-halál, jing-jang - tehát szimbolikus jelentéssel is bír). A tört vagy sötét színek a tőle sötétebb háttérben megerősödnek, felragyognak (ezt a hatást használták ki a barokk festészetben is). Fehér vagy világos háttérben a sötét színek még sötétebbnek tűnnek. A sötét háttérben a pasztellszínek erőtlenek, fakó hatásúak, míg a fehér vagy világos háttér légiessé teszi őket. A színes háttér megváltoztathatja az előtér színeinek a minőségét, ezért körültekintőnek kell lenni a kompozíció háttérszínének a megválasztásában. A színhatásra befolyással van a színes felületek nagysága, a világosság, fényerősség stb.

5. Színharmónia

A színharmónia fogalma alatt két vagy több szín közötti összhangot, szűkebb értelemben két vagy több szín bizonyos szabályok szerint kialakított egymáshoz való viszonyát értjük. A legismertebb színharmónia elméletet Johannes Itten dolgozta ki. "Ha színterveinkben, kompozícióinkban azonos skálába tartozó színeket használunk, az eredményt kellemesnek, harmonikusnak érezzük. Ennek az az oka, hogy a színskálában szereplő színek között rend van - maguk a skálák is a színrendszer részei! -, és az egyes tulajdonságok bennük fokozatosan változnak. Ez a harmóniaérzet alapja. A színek közötti finom színátmeneteket nevezzük valőrnek" (Pázmány, Permay 2001, 50. oldal). Itten elmélete szerint egyszerűen meg tudjuk határozni melyik szín, melyikkel harmonizál. Amennyiben a színkörbe belehelyezünk egy egyenlőszárú háromszöget, és a felső csúcsát egy általunk kiválasztott színhez illesztjük, a másik két csúcs megmutatja az a két színt, amelyik az általunk kiválasztott színnel harmonizál. Amennyiben négy szín harmonikus viszonyára építjük a kompozíciót, abban az esetben szabályos négyzetet alkalmazunk. Az ezektől eltérő színek a kompozícióban diszharmóniát okoznak.

Szakirodalmi jegyzék

BARTKO, O., et al., 1986. Výtvarná príprava pre 1. a 2. ročník strednej umeleckopriemyselnej školy. Bratislava: Slovenské pedagogické nakladateľstvo. 

FÖLDVÁRI, M., 2015. Elérhető: https://www.szinkommunikacio.hu/

ITTEN, J., 1997. A színek művészete. Budapest: Göncöl Kiadó. ISBN 978 96 3918 31 86

PÁZMÁNY, A., PERMAY, Á., 2001. Látás és ábrázolás. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 963 19 1800 9

WENZLER, K., 2011. Színtan. Budapest: Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. Elérhető: https://www.uni-obuda.hu/users/molnarka/Szakmernoki/Eloadasok/Szintan/Szintan_I_Alapfogalmak_Kando.pdf

Tudásbázis.Elérhető: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/nyomdaipar/szintan/komplementer-kontraszt/komplementer-szinparok